1. rész - Az utazás

Sziasztok! :) 

Végre itt van az első rész, remélem tetszeni fog! 

Komizzatok a bloghoz, hogy mennyire tetszett. 

Hideg-meleg jöhet, hisz nem mindenki tökéletes! :) 

Jó olvasást! 

By: Barbi xx

Reggel felébredtem, majd ránéztem az ébresztő órámra és nagy meglepetésemre az óra negyed nyolcat mutatott. Mivel utolsó nap van a suliból ezért nem lehet elkésni, mert évzáró van. Jut eszembe nem is mondtam még, hogy van ma estére repülő jegyem Londonba. Anyuval intéztünk egy albérletet, és mivel az érettségim meg van ezért kimehetek. A legjobb barátnőm Hanna is kiutazik velem, de ő csak egy hétre, mert neki a szülei nem engedik meg, hogy még külföldön lakjon. Na mindegy. Gyorsan kikeltem az ágyból felvettem az ünneplő ruhámat meg a 8 centis magassarkúmat, majd nagy nehezen letipegtem a reggelimért. Beraktam a szendvicset a táskámba, majd "rohantam" a buszmegállóba amilyen gyorsan csak lehet. Éppen, hogy odaértem... Felszálltam leültem egy üres helyre, majd bámultam ki az ablakon. Mivel a házunk 15 percre van a sulitól, reménykedtem benne, hogy beérek busszal... Már amikor a suli előtt sétáltam kint hallottam az Igazgató Nő beszédét. Uppsz! Bementem a szekrényemhez leraktam a kardigánomat, majd gyorsan lerohantam az előadó terembe és kerestem Hannát, hogy hol ülhet. Ááá megvan! Odamentem mellé, majd amilyen halkan csak tudom, elmondtam neki, hogy miért késtem. Szerencsére az Igazgató Nő nem vett észre akkor amikor, becsörtettem a táskámmal. Mikor már másfél órája beszélt az Igazgató egy-két gyerek megunta, majd hátra dőltek és szundiztak egyet. Mikor ezt Enikő néni (Igazgató Nő) észre vette, kezdte rövidebbre húzni a beszédet. Amúgy tök jófej... Hiányozni fog... Fél 11-kor végre befejezte a nagyon fontos mondanivalóját majd mindenkinek oda adta a bizonyítványt és mindenki hazament. Hannával elindultunk hazafelé, majd félúton úgy döntöttem, hogy mivel nagyon fáj a lábam a cipőtől, fogtam magamat és levettem. Zokniba mentem tovább:D  

Mikor hazaértünk hozzám, elköszöntem Hannától majd mondtam neki, hogy siessen és menjen haza, mert pakolnia kell. Délután indul a gééééééépüüüüüüüüüünk! 

Mikor felértem a szobámba, felhívtam anyumat, hogy mikor ér haza. Tárcsáztam a számot, 3 csörgés után fel is vette.

- Halló tessék? - kérdezte anyu. 

- Szia anyu! Mikor érsz haza? - kérdeztem. 

- Ramóna, nyitsd ki az ajtót. - mondta majd ki is nyomott. 

Lerohantam a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót és anyum nyakába ugrottam. Kis híján, majdnem legurultunk a lépcsőn. 

- Ezt még egyszer meg ne merd tenni. - emelte fel az ujját anyu, majd lehúzta a szoknyáját mivel majdnem mindent leszaggattam róla, az üdvözlés közepette. 

- Oksi. Segítesz bepakolni a bőröndbe? - kérdeztem. 

- Igen csak hagy öltözzek át. 

Amíg anyu öltözött bementem a gardróbba és kivettem a bőröndömet meg az utazó kis táskát. 

Nagy nehezen felhúztam a lépcsőn a bőröndöt, majd fent a szobámban kinyitottam neki támasztottam a falnak, és amit láttam a szekrényemben beledobtam. Mivel én már "örökre" kiutazok, ezért sok cucc, meg pénz kell. Az örökre szó alatt azt értem, hogy félévente hazautazok anyuhoz. Jut eszembe azért csak anyuhoz, mert apukám 2 éve öngyilkos lett, mert volt egy másik felesége anyámon kívül is majd amikor kiderült nem bírta egyedül az utcán, ezért a Tiszába vetette magát. Sajnálom, én szerettem. Neki ez sem számított. De így is anyukám oldalán állok, mivel egy gyermekes nőt nem lehet megcsalni. A másik nőt meg mai napig kitudnám nyírni. 

Na mindegy....

Mivel az én kis bőröndöm pici lett ezért egy nagy sport táskába is bepakoltam. A szobám kongott az ürességtől annyi mindent kipakoltam. Sajnálom anyut, hogy egy ideig egyedül lesz, de Hanna szüleivel nagyon jóban van ezért majd oda költözik, hozzájuk. Már fél 3 volt amikor készen lettünk mindennel. Fél négykor indul a gép ezért most el kell indulni. Negyed óra alatt kiértünk a reptérre, majd megláttam a messzibe Hannát egyedül. Odarohantam hozzá majd megkérdeztem, hogy az anyukája miért nincs itt.

- Hanna anyud miért nem jött el? - kérdeztem. 

- Nem szeret búcsúzkodni. De én boldog vagyok mivel a legjobb barátnőmmel utazok, akit sajnos kint is kell majd hagynom egy hét múlva. - mondta majd lehervadt a mosoly a szájáról. 

Bemondták a hangszóróba, hogy 5 perc múlva szálljunk fel a gépre. Adtam egy utolsó puszit anyumnak majd  elindultunk a folyosó felé ami a gép ajtajához vezetett. Beültünk a kijelölt helyünkre, majd egy kicsit beszélgettünk Hannával: 

- Hé Rami. Szerinted, hogy oldhatnánk meg azt, hogy kint maradjak például 1 hónapig? - kérdezte miközben bekapcsolta az övét. 

- Háát Hanna... Egyszerű. Felhívod anyádat és szólsz neki, hogy szeretnél még maradni. Nem tud tenni semmit, mivel jó pár országgal arrébb lesz... - mondtam majd megfogtuk egymás kezeit, mert felszállt a gépünk....